Fotó: Dr. Csontos Izabella

Tüske a köröm alatt Sára Sándor filmje, melyet 1987-ben készített az elhíresült hortobágyi liba ügy kapcsán. A mozi rövid összefoglalója: A szakma intrikái, rágalmai elől Hódosi András festőművész kiköltözik egy hortobágyi tanyára. Itt is konfliktushelyzetbe kerül, mert nem tűri szó nélkül, hogy a környék gazdasági és politikai elitje vadászattal és (adócsaló) libatenyésztéssel pusztítsa a természetvédelmi területet. A vezető funkcionárius lánya beleszeret Hódosiba. Apja, hogy korrumpálja, tudta nélkül a libatenyésztési buli részesévé teszi Hódosit is. A férfi megalázó tehetetlenségét látva Zsuzsa fellázad apja, egész addigi élete, környezete ellen… A film többek között Karlovy Vary-ban 1988-ban fődíjat kapott. (forrás: port.hu/adatlap/film/tv/tuske-a-korom-alatt)

Fotó: Csontos Gabriella

Az 1979-ben bemutatott Áramütés c. film, rendezője Bacsó Péter. A mozi egyes részleteit a kabai Vörös Csillag mezőgazdasági termelőszövetkezet pulykatelepén forgatták, de feltűnik a Color együttes is benne.

A film készítéséről hallottam egy humoros történetet. Igaz-e vagy sem, azt nem tudom. A film készítői táviratban engedélyt kértek a teleptől a film forgatására, de a távírász rosszul értelmezte, a szöveget és a filmstúdió a következő értesítést kapta: A pulykatelep felforgatását engedélyezem! (Bagoly Irma)

A történet: Virág főiskolájának kórusával Finnországban vendégszerepel ahol teherbe esik. Hazatérve elutasítja testvére - Vince - segítségét. Otthagyja a főiskolát, elvetéli a magzatát. Pesten akar új életet kezdeni, de depressziós anyja nem tud segíteni. Dolgozni kezd, de egy állását sem tudja huzamosabb ideig megtartani, állandóan konfliktusokba kerül. Disszidálni próbál, de a rendőrök visszahozzák a falujába. A két testvér csúnyán összevész, még verekednek is. Ekkor Vincét áramütés éri. Virág mindent megpróbál, hogy megmentse. (forrás: kritikustomeg.org)

A filmben szerepel az akkori magyar rock élet emblematikus zenekara a Color együttes is. A Debreceni Orvostudományi Egyetem aulájában forgatták ezt a részletét az Áramütés (1979) című magyar filmnek.

     Most lennék galamb. Vinném a csőrömben az olajágat. Kérném a békét és mutatnék kiutat ebben a sehol nincs és mégis van háborúban.
     Hívnám magam után veszni látszó kis csapatomat, a most meglapuló, megtépázott, megroggyant, de élni vágyó öregeket, hogy nézzünk az ellenség szemébe. Hirdessünk fegyverszünetet. Terítsük ki kártyáinkat. Ültessük fehér asztalhoz. Papírra az ultimátummal. Írják a reszkető kezűek, a köhögősök, a szívükben betegek, a krónikusok, a veszélyeztetettek, az egy-két fiatalabb kiválasztott egyed.
     Itt a fehér asztal, itt a toll, itt vannak a reszkető kezek. Az én csapatom, a fegyvertelenek, akik becsületes módon tárgyalni hívnak és neked kiáltják:
 - Ellenség! Úgy szemtől-szembe mutasd meg magad! De nincs szemed, nincs arcod, sem pedig kezed. A láthatatlan voltod az egyetlen fegyvered. Védtelenségünkbe pattan minden töltényed és hízik halálukkal nagyobbra sereged.
    De üzenem: a lombikok mélyén már felfénylik a remény és sáncot épít a szellemi tőke. Készül az emberi tudás fegyvere, hogy alább hagyhasson a védtelenek félelme.
    Én addig is szállnék és vinném csőrömben az olajágat és kérném a békét ebben a sehol nincs és mégis van háborúban. 
2020. május koronavírus idején (Írta: Anyóka)

Fotó: Bagoly Irma

Mindenkinek eszébe jut legalább egyszer az életben, hogy jó időben született-e. Hogy mikor lett volna jobb élni. Én már tudom, hogy a legszerencsésebb generáció vagyok. Előttem zajlottak le a háborúk, forradalmak, személyi kultuszok, megszületésemkor egy nagyon reményteli élet vette kezdetét, amit a Holdra szállás koronázott meg. Hittem, hogy az emberiséget valami nagy csodadolog várja majd, aminek én is a részese leszek. Titkon még abban is reménykedtem, hogy én magam személyesen szambázhatok majd a Marson, hiszen az 1968-as 2001: Űrodüsszeia című, mára klasszikusnak számító film kétséget nem hagyott afelől, hogy ez így lehet.  Jó volt ez az érzés! Szüleinkre és az ő szüleikre úgy tekintettünk, mint akik egy olyan világból jöttek, ami inkább tűnt horror mesének, mint valóságnak. Éhezés, fázás, rettegés, esélytelenség a tanulásra, a boldogulásra. Minden eltemetett vágyukat gyermekeikben próbálták realizálni, így lettem az, aki. Hálás vagyok ezért! De már másként látom a dolgokat! És ezeket a gondolatokat most egy cikk hozta bennem felszínre, ami ürügyén írom ezt. Deák Tiborral készült interjút olvasva (szegedfolyoirat.sk-szeged.hu) emlékek törtek fel, és gondolatok arról, hogy mitől is lesz egy ember ilyen, vagy olyan. Sokáig nem értettem a következő mondás értelmét: "Nem minden baj jő ártalomra."  Bár fáj, amikor megtörténik, de edzi a lelket, szellemet, és aki nem törik meg, jobban tudhatja majd, hogy mi jó és mi gonosz, mint az, akit megkímélt a sors a csapásaitól. Engem megkímélt, soha nem éheztem, véleményem kinyilvánításakor nem kellett attól rettegnem, hogy lecsuknak érte. Hát, nem is fejlődött gyorsan a jellemem! Már ámulva tekintek meggyötört múltú elődeimre, csodálattal olvasom történeteiket, de már nem csak sajnálattal, de csodálattal, hiszen annyi mindenkit ismerhettek azok közül, akiket mi maiak is csodálunk. Dédikém 1886-ban született, amikor Liszt Ferenc meghalt. Ez mindig nagyon tetszett, mint ahogy az is, hogy ismerte Rózsa Sándort, hiszen a dédikém apja az egyik betyár társa volt. Ennél nemesebb "pedigrét" nem is tudok felmutatni! Megélte az összes háborút a múlt században, a forradalmat, és hatalmas szegénységben és még hatalmasabb áldozatok árán nevelte fel nem csak gyermekét, de unokáját - az édesanyámat - is úgy, hogy a legjobb falatokat mindig a gyermekek kapták. Már nem csak a nyomort látom, de az önfeláldozás csodáját is. Most is meghatódva gondolok vissza arra, amikor anyám elmesélte gyerekkorát. Iskolába menet előtt mindig volt reggeli az asztalon. Dédikém hajnalban elgyalogolt a szomszéd faluba tejért, és reggel 7-re már készen is állt a reggeliző asztal! Ezt egy mai ember el se tudja képzelni. Én se nagyon, pedig így volt. Hogy mikor múlt el felhőtlen bizalmam a szép jövőt illetően? Munkácsy Mihály festményét, a Rőzse hordó nőt jól ismertem pici gyermekként, hiszen másolata a falunkat díszítette. Szimbólumává vált számomra a szomorú nyomorgó múltnak, ami soha se jő el többé. Aztán kitört nálunk is a kapitalizmus, ami vagy jobb, vagy nem az előzőtől, ezt döntse el mindenki maga, de tény, hogy vele együtt megjelentek megint a nyomorgó emberek. Egyik biciklizésem során ugyan az a kép tárult szemem elé, mint a Munkácsy képen. Egy rőzsehordó anyóka botorkált ki a bokrokból! Nem hittem a szememnek! Egy világ omlott össze bennem ekkor, és a túrám folytatása csak ráerősített. Két hétig voltam belebetegedve ebbe a túra élményembe. Már tudom, hogy nincs olyan, hogy jó kor, meg rossz kor! Könnyebb esetleg, de jobb? Vajon mit üzen nekünk a jelen valóságunk? Vírus, karantén, ellehetetlenülés, átértékelődés... Egy a fontos csak, hogy tudjuk: Mi a jó, és mi gonosz! És legyen mindig legalább egyvalaki, aki számára szerethetők vagyunk! (Írta: Csontos József Attila)

Sinka István, akit az alföldi tanyavilágban csak Fekete bojtárként ismernek, egy rendes, becsületes legény. Kitűnik társai közül műveltségével és olvasottságával. Szerelmével, Piroskával boldogan tervezgetik életüket, amikor váratlan tragédia történik. Izgalmas történet az igazságról, becsületről, kitartástól, a szerelem és a költészet erejéről. Sinka István Fekete bojtár vallomásai és Móricz Zsigmond Barbárok című novellája alapján.

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-fekete-bojtar-drama-magyar-faD6z0wnMVehFfyv

Fotó: Lakatos Istvánné 

Szomjas György 1975-ben forgatott, 1976-ban bemutatott színes, magyar westernfilmje, az első magyar eastern. Az ősbemutató a biharnagybajomi moziban volt. Története Szűcs Sándor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum akkori igazgatójának néprajzi kutatásain alapul. Az internetnek köszönhetően bármikor megtekinthető.

https://videa.hu/videok/film-animacio/talpunk-alatt-futyul-a-szel-western-TUKDYQidckZYEGOH